Hideg szívvel és közönnyel nézek mindent,
Ami még nem rég lelkemig hatott.
Mi lett belölem? Emberek közt járó,
El nem siratott , bús élő halott.
Van egy dolog, ami bánt...
Mégis mosolyog a szám....
Pedig legbelül még mindig fáj...
Ha fáj , majd túl leszek rajta,
Legyen ,ha ő így akarta.
Nem szeretnék mást, csak sétálni veled a csendben és közben tudni, hogy igen mostmár minden rendben...
Mindig azon veszem észre magamat, hogy még ha nem is akarok rád gondolni,akkor is rád gondolok.
Néha lehajtom a fejem és csak viselem mit kapok, van, hogy mint egy hajótörött egyedül maradok.